Anya szerettél már akkor is mikor nem ismertél?
Mikor még csak a pocakodnak beszélgettél?
Tudtad, hogy akkor is szerettelek már nagyon?
És azt is, hogy szükségem lesz Rád minden napon?
Próbáltam Neked szólni bentről , és egy kedves hangot hallottam fentről.
Minden érintésed megismertem, mert benne volt a világ összes szeretete.
Az első találkozás csodája, mosolyod varázsa, elfeledtette milyen is a rideg külnek világa.
Pillantásodból tudtam, mindig velem leszel, még akkor is ha már csak az emlékeimben létezel.
Láttál sírni, nevetni, krokodil könnyek közt búmat feledni.
Te hallottad első szavam, Te láttad első lépésem.
Megválaszoltad minden kíváncsi kérdésem.
Olvastál mesét minden este, játszottál velem akkor is ha úgy érezted mindened gyenge.
Mindent megoldottál, nem ismertél lehetetlent, hiába voltam én nyűgös, hisztis vagy beteg.
Fogtad kezem minden első lépésnél, bátorítottál akkor is ha nem kérték.
Hoztam intőt, egyest is a jó jegyek mellett, mégis mindig azt mondtad tehetséges leszek.
Elhittem ezért tanultam tovább, és a “feladom” szó tőlem messze állt.
Néha megbotlottam, mert nehéz az élet, de Te ezt mindig megérezted.
A kezed nyújtottad, felsegítettél, bátorítottál, sosem nehezteltél.
Az életre oktattál, észrevétlen tetted, megtanultam Tőled, milyen a szeretet.
Szeretetben élni, magamat ellátni, szerető családot nem csak filmben látni.
Mosolyt csaltál arcomra akkor is, ha valami fájt, és érzelmileg bennem ordibált.
Adtál önzetlenül, és adsz a mai napig. Ha fáj az élet, beszélgetsz velem pirkadatig.
Anya! Emlékszel az első tojásrántottámra? A szomszédok majdnem mentek a tűzoltóságra. A tojást rendesen elégettem, de Te etted elégedetten.
Később megmutattad türelemmel, hogy lehet jól csinálni, így nem adtam fel a főzést, és nem kezdtem el rinyálni.
Te voltál a kisokosom, minden dátumot ott tartottál az eszedben, ha én épp elvesztem a szerelemben.
Mondhattak rám csúnyát, rusnya is lehettem, Neked akkor is én voltam a világ legszebbje.
Most is tudod mi a kedvenc ételem, melyik sütit hogy szeretem.
Emlékszel minden mozzanatra, mi eddig velem történt, talán már írhatnál rólam egy regényt.
Nekem a főszereplő Te lennél benne, mert ha Te nem vagy, én sem lennék ember.
Emlékszem a törődésre, a gondoskodásra, a nyugtató hátsimogatásra és a gyógyító kamilla teára.
Akkor lehet már untam nagyon, most ha beteg vagyok csak arra vágyom vakon.
Ember lett belőlem, remélem jó is. Ha rám nézel nem kell csalódni.
Mindent köszönök, mit Tőled kaptam, hálás vagyok, hogy Te mutattad utam.
Tudom, egy kis virág nem fejezi ki mindezt, számíthatsz rám, ha az öregséged itt lesz.
Anya csak egy van, szokták mondani… Szeretlek nagyon, ezt meg kell vallani.
Ölellek míg tehetem rögtön, mert nincs hasonló Hozzád itt e Földön.

 

 

Gutori Annamária

Gutori Annamária

Random bio.

Leave a Reply