Szilveszter napján, vagy akár már a megelőző napokban is számot vetünk az egész évünkről. Átnézzük, mit tudtunk megvalósítani a január elsején tett fogadalmakból, kivel milyen kapcsolatunk volt, mit tanultunk élethelyzeteinkből. Ekkortájt sok új terv, fogadalom születik meg bennünk újra. Szeretnénk jobban vagy másképp csinálni az életünk bizonyos részeit az Új Év első napjától. Nagy terveket szövögetünk, listát írunk, utazásokat nézegetünk. A repertoár széles, mindenki másban szeretne változtatni. Persze mi nők, általában a kilók számát minden Új Évtől csökkenteni szeretnénk  😀

A lényeg viszont ugyanaz, fogadalmakat, ígéreteket teszünk, ki erre, ki arra.

De mi is a helyzet ezekkel a fogadalmakkal? Az őszintét megvallva a fogadalom nem más, mint magunknak tett ígéret. Magunknak ígérjük meg, hogy valamit másképp csinálunk a jövőben. Hogy miért éppen az Új Év napján tesszük mindezt? Mert az Új naptári Év új lehetőségekkel kecsegtet, és egyfajta tiszta lappal tudunk kezdeni.
A fogadalom egy veszélyes dolog, mármint a be nem tartott fogadalom, hiszen mint írtam, az a magunknak tett ígéret. Megígérem, hogy…. És a lelkünk, a belső kis énünk csak várja, hogy meg is tegye testünk működőképes darabja. Mi van akkor, ha nem tesszük meg, amit ígértünk? Csalódás… Belső kis énünk csalódik. Képzeljük csak el milyen, amikor egy kisgyermeknek megígérjük, hogy kap egy fagyit és a végén mégsem adjuk meg neki. A gyermek csalódik, hiszen nem kapott meg valamit, amit ígértek neki. A szavunkat adtuk, és mégsem teljesítettük. Krokodil könnyek közt szokták mondani a gyermekek ilyenkor: „ de megígérted…”! És milyen igazuk van. Legközelebb már nem annyira fogják elhinni, hogy az ígért dolgot meg is adjuk nekik. Magyarul bizalmatlanság alakul ki bennük. Előre szeretnék megkapni a dolgot, türelmetlenek. Ha nem kapják meg az ígért dolgot, akkor még az is előfordul, hogy magukban keresik a hibát: „nem viselkedtem jól?” Szóval ez már olyasfajta önvád kezdemény.
A belső lényünk a gyermek, az ígérő személy a felnőtt. Tehát a fogadalom esetén ugyanaz játszódik le, mint a kisgyermek, és az ígéretet tevő felnőtt esetében, csupán mindez bennünk egy testben.
Ha nem tartjuk be az önmagunknak tett fogadalmat, ígéretet, akkor belsőnk próbál mindent megtenni azért, hogy megkapja azt, ami járna neki. Harcol érte, dühöng, kér, könyörög szinte. A cselekvő énünk pedig gyártja a bűntudatot sorban, hiszen nem tesz, vagy csak keveset. Szóval duplán érezzük rosszul magunkat. Megéri? NEM.
Figyelembe véve mindent, érdemes olyan fogadalmakat tenni, amit be is tudunk tartani. Kezdjük kicsiben. Először nézzük meg, mit szeretnénk elérni, mi a cél. Utána adjunk reális időt a megvalósítására. Ehhez szükséges tudnunk, hova és mikor fér bele az időnkbe a dolog. Például, ha megfogadom, hogy többet szeretnék a barátaimmal találkozni ez így kevés. Tudni kell mennyi szabadidőm van és hol, miből tudok időt lefaragni, hogy az eddigihez képest több legyen a barátokkal töltött idő. A papír és a toll jó segédeszköz terveink leírásához, hiszen a gondolataink fizikálisan is láthatóvá válnak. Egyből láthatjuk a listánk nagyságát, újra tudjuk gondolni terveinket, ha esetleg soknak találjuk.
Mielőtt az Új Évi fogadalmakat leírnánk, érdemes kicsit foglalkozni az előző évvel is, hisz így tudjuk lezárni azt. Mint tudjuk, a lezárás fontos az új kezdetek előtt.
Én hogy csinálom? Év vége felé veszek egy papírt meg egy tollat és írok. Mindent, ami fontos volt az évben, legyen az jó vagy rossz. Külön papírra a jókat, külön a rosszakat. Csak írok cenzúra nélkül. Ha merül fel fájdalom, harag, sértettség, azokkal külön foglalkozom. Erre a célra vannak speciális meditációk, de ha nem szoktál ilyet csinálni, akkor is érdemes kicsit magunkba figyelni. Csak úgy csendben figyelni milyen érzések jönnek felszínre, és akár magunkban elmondani, hogy megbocsájtok (ha épp haragszom valakire). A sikeres, jó dolgokért viszont dicsérjük meg magunkat, hisz azt senki nem vitte végbe helyettünk. Ez növeli az önmagunkba vetett hitet, és vele együtt az önbizalmunkat is, ez viszont erőt ad az újabb tervek megvalósításához.
Ha már kellő időt szenteltem a számomra rossz dolgokra, akkor azt a papírt összetépem és 31-én, Szilveszter napján elégetem, ezzel is erősítve azt, hogy már nincs szükségem ezekre a dolgokra. Természetesen ezt a technikát lehet alkalmazni az év más napján is, nemcsak évlezáráskor  🙂

Kívánok mindenkinek sikeres évlezárást és megvalósított tervekkel teli Boldog Új Évet!

 

 

Gutori Annamária

Gutori Annamária

Random bio.

Leave a Reply