Ébresztő Emberek! Mosolyra fel! Mi a baj? Miért nem örültök semminek? Miért mentek lehajtott fejjel? Mi ez a zombi üzemmód? Megyek az utcán és nem látok boldog magyar embert, komolyan! Csak a pici babák mosolyognak és vidámak. Talán ők még nincsenek megmérgezve a „légy boldogtalan” vírussal… Miért van az, ha valakit megkérdezek hogy van, a „jól” után mindig van egy „DE” ami csak negatívummal folytatódik? És akárhogy csűröm-csavarom a kérdéseim, mindig van egy DE.

Okolunk mindenkit a boldogtalanságunkért… a múltunkat, a kormányt, a rokonokat, a bosszantó szomszédokat, a boltos nénit, hogy esik az eső, fúj a szél, süt a nap…. Miért nem tudjuk megtalálni mindenben a szépséget, a tanulás, a változás, a változtatás lehetőségét?
Tényleg mi magyarok ilyen elcseszett nemzet vagyunk? Tényleg ilyen rossz nekünk globálisan? Van sok és jó minőségű termőföldünk, van édes vizünk, ivóvizünk, erdőink. Gyönyörű országban élhetünk. Ja! Rossz a politikánk… hááát értem én, de a mi választottuk közösen. Talán el kellene fogadni a többség döntését, vagy ha nem megy tégy ellene. Hozzáteszem, egy valamit utálok, az a politika… nem is értek hozzá, de elmentem szavazni és bíztam jobb lesz az országnak és számít az én szavazatom is. Nekem sem tetszik Magyarország helyzete, DE jelen pillanatban nem tudok tenni ellene, majd a következő választáson újra szavazok. Addig is próbálom az életemből a maximumot kihozni és nem hagyni, hogy a politikai helyzet befolyásolja a boldogságomat, az élethez való hozzáállásomat. Te hagyod? Tényleg haragszol a barátodra, rokonodra mert nem arra szavazott akire Te?? Tényleg kútba dobsz kapcsolatokat emiatt?? Nahh de nem is akarok tovább a politikai dolgokról írni, ezt is csak az érdekesség kedvéért tettem.

Visszatérve a „szotyi” kedvhez, a „mindenben negatívot látok” módhoz. Ahogy figyelem kis országunk lakóit, hiányzik az egymás tisztelete, az együttérzés, a szeretet. Igen, talán a szeretet a mozgatórugója a tiszteletnek. Bemegyek egy üzletbe, és elnézést kell kérnem, hogy merek pénzt költeni, mert az eladó utálja a munkáját. Már bocsánat, lehet máshol dolgozni, vagy megtalálni a munkájában a szépséget. Minden egy döntés kérdése. Mint ahogy az is hogy kelünk fel reggel. „De utálok kimászni az ágyból, megint dolgozni kell menni…” ,vagy rádöbbeni, van kezünk, lábunk, ma is mozog, veszem a levegőt és ma is megélhetek egy napot, úgy ahogy szeretném. Van különbség a kettő között. Elég nagy! Sőt, az utóbbinál, ha még egy kicsit hálásak is vagyunk minden dologért, ami a testünkön működik, még az energiánk is több lesz. Csodák csodájára mosolyra fog állni a szánk. Csak nézz körül a környezetedben! Csak egy nap figyeld meg az embereket, míg eljutsz otthonról a munkahelyedig. Mennyi ember beteg… nem működik keze-lába, tolókocsiban ül, nem lát, nem hall, nem tud beszélni. De ezek az emberek többnyire mosolyognak, mert valamit megértettek az életükben. Te örülsz e annak, hogy egészséges vagy? Észreveszed e ezt nap mint nap? Ja nem?!?! Csak azt, ha beteg leszel, fáj valamid és gyógyszert kell venni ami drága? Hát vedd észre milyen nagy kincs az egészség, és máris eggyel pozitívabb vagy mint a környezeted. Észrevetted e már, hogy nem alanyi jogod a lakhatás, a munka, a pénz, az étel, ital, ruhák, a csapból jövő ivóvíz, a fűtés? Ha nincs valamelyik, azért panaszkodsz, de ha van az természetes. Értékeled e, hogy vannak barátaid, rokonaid, akikre számíthatsz? Vagy csak azt veszed észre ha nem ugranak azonnal? Hidd el nagy kincs ez is, és ez sem természetes. Szóval itt az ideje ezekért is hálát adni. Na jó nem kell templomba menni érte, csupán elég tudatosítani minden nap magadban, milyen sok jó dolog van körülötted és máris mosolygósabban indul a napod. Lásd meg a jót is! Csak egy kicsit..

Néha úgy érzem a magyarság egy nagy keresztet cipel, melyre az van írva: „szenvedj”. Tényleg szenvednünk kell? Erre van e csodás ország ítélve? Vagy csupán a mintáink ilyen berögzöttek, mélyen beégettek?

Volt időszakom nekem is amikor mindenben csak a rosszat láttam. Okoltam én mindenkit a szar életemért. Hibás volt a családom, a munkahelyem, a hülye pasik, a barátaim. Azt figyeltem meg, egyre nehezebb lett az életem. A barátok nem kerestek vagy csak ritkán, a családom egyre gázabbul viselkedett velem, a munkahelyen csak olyannal kerültem egy műszakba, aki nem szeretett dolgozni és nekem kellett helyette is, pénzem alig volt, a pasik átvágtak. Aztán fordítottam egyet, magamtól, mert azt éreztem nekem ez nem jó. Elkezdtem figyelni mire hogy reagálok, és elkezdtem panaszkodás helyett jó dolgokról beszélni, persze valós jó dolgokról. Ekkor 20 éves voltam és semmi segítségem nem volt hozzá. Nem voltak spiri segítő tanfolyamok, nem volt lehetőségem pszichológushoz menni, nem mondta meg senki a tutit. Csupán máshogy szerettem volna az életemet élni. Már nem akartam a gyerekkorom szenvedéseit, a szüleimet hibáztatni az akkori sorsomért. És csodás módon elkezdett változni az életem. Nem egyszerű az első lépés, mert a megszokás nagy úr, és a reakcióink egy helyzetre megszokásból jönnek. Ahogy megszokásból reagáltam, abbahagytam a mondatot és elölről kezdtem, máshogy. Tetszett a változás. Nem ment egyik napról a másikra, de megérte minden belefektetett perc. A régi barátokkal megerősödött a kapcsolat és új barátságok szövődtek. Megismerkedtem egy normális pasival, aki később a férjem lett és gyermekem apja, el tudtam menni nyaralni, mindig jófej kollégával osztottak be. És igen maszlagnak tűnik a pozitív hozzáállás, de a 90-es évek közepén nem volt más a kezemben, csakis ez, és működött. Ma is így teszem. És igen, vannak nehéz pillanatok, amikor lehet kimondom magamból a dolgokat, lehet még panaszkodok is egy kicsit, de abba tudom hagyni rövid időn belül. Majd megrázom magam és megkeresem a hogyan tovább-ot, felállok és indulás előre. Megkeresem újra a jó dolgokat és azokat erősítem magamban. Nem engedem, hogy a mélybe húzzon egy számomra nem jó történés. Tapasztalok, tanulok. Ezt tesszük mindannyian. Lehet ezt mosolyogva, és lehet ezt mindenkit hibáztatva tenni. Te melyiket választod?

Mi lenne, ha végre felébrednél, kinyitnád a szemed és látnál? Nem csak néznél zombi üzemmódban? Mi lenne, ha észrevennéd a csodákat körülötted? Mi lenne, ha a lehajtott fejed kicsit feljebb emelnéd és megnéznéd milyen csodák vannak körülötted? Láttad e már az épületek tetejét, a mintáikat? Megnézed e néha a felhők alakját, a csillagokat? Mi lenne ha jobban éreznéd magad a bőrödben? Csak dobd el a megszokott rosszat és csináld kicsit másképp. Csináld úgy, hogy boldogabb legyél! Jaaa, hogy munka van benne! Elárulom a nagy titkot, semmit nem adnak ingyen. Azt is elárulom, ha itt a vége, bánni fogod, hogy nem csináltad kicsit másképp. Mert a lehetőség adott mindenki számára.

Ébresztőőőőő emberek, boldogságra fel!

 

Gutori Annamária

Gutori Annamária

Random bio.

Leave a Reply