Szerintem a világ legcsodálatosabb teremtményei a gyermekek. Ott indul a dolog, hogy két pirinyó sejtből képes egy egész megtermett emberi lénnyé fejlődni 9 hónap alatt. Igaz ez a test működésének szépsége is, nahh de azért én az élni, megszületni akaró csöppségek javára írom e folyamatot 😊

Minden korosztály másért egy csoda. Az újszülöttek a kis parányi ujjacskáikkal, pihe-puha bársony bőrükkel, az illatukkal, semmi máshoz nem fogható jelenségek. Meg azok az apró talpacskák, valami zabálnivalóan édes. Abszolút a szülők segítségére szorulnak, törékenyek, teljesen ártatlanok.
Aztán ott vannak a nagyobbacska babák.Milyen édesek, ahogy próbálják kifejezni magukat gügyögve, nevetgélve. Ahogy fejlődnek egyre több mindent tudnak csinálni. Hasra fordulnak, fejet emelgetnek, felállnak, megtanulnak ülni, aztán megteszik az első lépéseket… utána már csak rohanhatnak a szülők, mert meg nem állnak, hiszen kinyílt a világ. Mindent összeszednek, megfognak, megkóstolnak. Próbálnak szavakat alkotni, mindent kifejezni. Nem lehet betelni velük ebben a korszakban sem. Aztán ahogy telik az idő egyre többet beszélnek, előjön az akarat, a dac, az én. Kialakul mit akarnak és attól nem tágítanak…. és ez a kiskamaszkorral majd a nagy kamaszkorral csak fokozódik, de már legalább el tudják mondani mi a baj, persze ha akarják😊

Lényeg a lényeg, minden korszaknak megvan a maga varázsa.

Imádom a szemüket figyelni… bennük van minden. Rácsodálkoznak dolgokra, figyelnek, örülnek, szeretnek, kedvesek, vagy épp könnycseppek gurulnak le… tiszta a tekintetük, mindig, mert őszinték. Nem kell félni náluk attól, hogy hazugságba, álszentségbe ütközünk.

Sokszor csak úgy figyelem a gyermekeket. Szeretem nézni ahogy játszanak, ahogy babrálnak dolgokkal. Építőkockáznak vagy épp csak egy bottal játszanak órákig, vagy próbálnak a konyhában segíteni, vagy csak az apró lábukkal pocsolyába tapicskolnak. Csak abban a pillanatban vannak benne és meg nem szakítják tevékenységüket. Ebben a korszakban még tudunk ilyet, aztán szép lassan elfelejtjük.

Szerencsés vagyok. Egyrészt, mert dolgozhattam gyermekek mindenféle korosztályával és ma is szívesen foglalkozom velük, így láthattam sok csoda jelenséget.
Másrészt, mert van egy csodás fiam, akit 5 milliméteres kora óta ismerhetek. Hallhattam a szíve dobbanásait, érezhettem az első mocorgásait, mikor még csak fejlődött a méhemben. Aztán megszületett… az első találkozás, az első karba vétel, ölelés. Láthattam ahogy fejlődik, napról napra több mindent tud, figyel, szeret és szeretetet vár. Az első lépések, a játékok, az első szavak… nem is sorolom mert sok első van egy anya életében 😊 Ma már átlépte a bűvös felnőtté válás évszámát a 18-at. Már felnőtt jogilag, de nekem mindig a gyermekem marad. Ma is ugyanúgy figyelek rá. Aggódok, ha nem ér haza időben és nem jelzi, hogy később érkezik. Ma is ugyanúgy fáj, ha bánata van és próbálok segíteni. Szeretem megcsinálni a szendvicsét, amit a suliba visz magával és szeretem, ha együtt csinálunk valami jó programot. Érdekel mi történik vele a mindennapokban. Örülök, ha örül, ha sikerül valami, amit szeretne. Szerintem még nyugdíjas koromban is megemlékezek vele a gyermeknapról, mert egy szülőnek a gyermeke az gyermek marad mindig.

Szeretem és tisztelem a gyermekemet. Teljesen mindegy hány éves vagy milyen korszakát éli, szeretetre mindig szüksége van.
Figyelek rá, amikor mesél vagy amikor épp nem beszél. Örülök, ha épp meglepetés reggelit készít vagy kávét főz és akkor próbálok nem foglalkozni a háborús övezetnek nyilvánított konyhával. Értékelem, ha épp takarít vagy rendet tesz a szobájában. Dicsérem amikor jó jegyet hoz vagy megnyer egy versenyt. Támogatom, ha rosszul sikerül egy dolgozat, vagy hibázik, sokszor kérdezem, hogy segíthetnék. Vele vagyok, amikor kéri és békén hagyom, ha épp arra van szüksége. És ez addig így lesz amíg ez az élet zajlik 😊

Hogy jól csináljuk-e a gyermeknevelést, mi szülők? Majd kiderül, amikor ténylegesen saját lábra állnak a nagybetűs életben. De addig semmi más dolgunk nincs, mint támogatni őket ezen az úton. Velük lenni, amikor szükséges és persze SZERETNI folyamatosan.

Legyen minden nap gyereknap 😊

Gutori Annamária

Gutori Annamária

Random bio.

Leave a Reply