Kultúrkoktél

Valentin napon a szerelemről

By február 14, 2018 No Comments

Újra itt a Valentin nap, a szerelem ünnepe. Egy éve leírta mindegyikünk, nekünk mit jelent ez a nap, mit gondolunk róla. Most foglalkozzunk csak a szerelemmel, ezzel a csodálatos érzéssel.
Meglátjuk ŐT, megkedveljük és pillanatok alatt magával ragad a szerelem érzés. Csak vele akarunk lenni. Minden pillanatban ott van a szívünkben. Boldogok vagyunk, pihe-puha felhőkön lépkedünk, rózsaszín pillangók röpködnek körülöttünk és a gyomrunkban ott az a furcsa érzés ha csak rágondolunk. Az az igazság, hogy én minden tavasszal szerelembe esek, függetlenül attól, hogy van e épp párom. Kisüt a nap, rügyeznek a fák, csicseregnek a madarak, én meg szárnyalok ezzel az érzéssel és élvezem minden pillanatát. Nagy kérdést vet fel a “miért”.
Az a szerelem amikor feltétel nélkül szeretjük a másik embert? A másik embert szeretjük? Vagy az érzést? Az érzés amibe szerelmesek leszünk? Nézzük csak mit mondanak a szerelemről a kutatások, filozófusok, költők 🙂

A szerelem biokémiája

Mindig is tudtuk, hogy a szerelem öl, butít és nyomorba dönt. Most már tudományos bizonyítékaink is vannak rá, hogy a szerelem úgy hat az agyra, mint a kábítószer, a szerelmi bánat pedig elvonási tüneteket okoz.

„A szenvedélybetegséget patologikus rendellenességnek tekintjük. A romantikus szerelem sok szempontból pozitív jelenség, ezért a szakértők nem szokták a szenvedélybetegségek közé sorolni. Pedig a szerelem viselkedési és agyműködési szempontból is függőségnek tekinthető. A káros szenvedélyek – az alkohol, az opiátok, a kokain, az amfetamin-származékok, a kannabisz és a dohányzás csakúgy, mint a játék- és szexfüggőség – ugyanolyan biokémiai jutalom-mechanizmusokat indítanak el, mint a szerelem. Ráadásul a szerelemfüggőség, ellentétben más szenvedélybetegségekkel, az emberek többségét érinti élete során”–  Helen Fisher biológus-antropológus.
Bár nem kell ahhoz tudósnak lenni, hogy a szerelem tudatmódosító hatását megismerjük, Dorothy Tennov pszichológus 1979-ben tudományosan is igazolta, hogy a szerelem így működik. Hatására megváltozik a gondolkodásunk és viselkedésünk, érzelmeink pedig intenzívebbek lesznek. Más színben látjuk a világot, mindennapi gondolkozásunk átalakul és kényszeressé válik. Fixációk alakulnak ki bennünk, realitásérzékelésünk eltorzul, és hangulatunk hullámzóvá válik.
Sőt, újabb kutatások igazolják, hogy a szerelem biokémiai változásokat is előidéz. A boldog szerelem hasonló folyamatokat indít el az agyban, mint a kokain és az opiátok fogyasztása. Fisher és kollégái funkcionális mágneses rezonanciavizsgálatok segítségével azt is megállapították, hogy a szerelem az agy dopamin termeléséért felelős örömközpontját aktiválja – pontosan úgy, mint az amfetamin. A szerelmi bánat pedig olyan tünetekkel jár, mint a kábítószer-megvonás – fizikai fájdalmat, frusztrációt és dühöt vált ki, sőt depresszióssá, netán agresszívvá tesz. A szerelmi csalódás során csökken a dopamintermelés, és az agynak azon részei aktívak, amelyek a kokainmegvonás esetében. Fisher kutatásai arra is rávilágítanak, hogy a szerelem biokémiája nem korfüggő – a 25 év alattiak és a 45 év fölöttiek esetében is hasonló gyakorisággal és intenzitással jelentkezik.
És hogy miért nem tiltott tudatmódosító szer a szerelem? Fishernek erre is van tudományos magyarázata. Azért, mert evolúciós szempontból előnyös: az elvakult szerelem erősíti a párkapcsolatot, ami pedig növeli az utódok túlélési esélyeit. Ráadásul csak egy ideig tart az addikció: az intenzív, romantikus szerelem. ugyanis a párválasztási és szaporodási ciklushoz kötött, így néhány hónapig, legfeljebb néhány évig tart.

Nézzük a filozófiát

Platón szerint a szerelem végső célja az, hogy világra hozza a „szépséget”. A filozófus szerelemről alkotott nézeteit a Phaidroszban és a A lakoma (Szümposzion) című művében fejtette ki. Ez utóbbi dialógusban úgy jellemzi a szerelmet (Ámor istent), mint Penia (a szegénység istennője) és a Porosz (a fortély istene) nászából született félistent: „Ámor nem isten, hanem daimon, olyan lény, amely félig isten, félig halandó, se nem szép, se nem csúnya, nem bölcs és nem tudatlan. A szerelem pedig az istenhez hasonlóan „nem szép és nem kifinomult dolog, ahogyan sokan gondolják, hanem épp ellenkezőleg, anyja hasonlóságára mezítláb jár, kóborol, megszokta, hogy ruhátlanul a puszta földön aludjon, a házak küszöbén vagy az utcán, hogy az éjszakát a szabad ég alatt töltse, s a szükség mindig otthon legyen nála. Az apai részről viszont a szépek és a nemesek elcsábítója, bátor, merész, határozott, rettenetes vadász, aki mindig készen áll új és új fortélyok kieszelésére, kíváncsi mindenre, sok kelepcét rejt, egész életében hajlamos filozofálni, rettenetes csaló, boszorkány és szofista.”
Az ösztönt, amely az embert újra és újra az igazi lét és a jó birodalmába vezeti, Platón „erósz”nak nevezte. Az erósz ébreszti a vágyat az emberben, hogy az ideák szemléletének szentelje magát. Ez az érzéki és a szellemi világ között közvetítő szerepet tölt be.Platón szerint a Szerelem az, aki szeret és nem az, akit szeretnek; szépségre pedig csak annak van szüksége, akit szeretnek, nem pedig annak, aki szerelmes lesz, s minthogy a Szép azonosítható a Jóval, aki a Szépet akarja, akarja a Jót is, és csak akkor lesz boldog, ha ezt megtalálta. Tehát a szerelem célja a Szépség nemzése, ehhez pedig több fokozaton keresztül lehet csak eljutni: az első szinten a fizikai szerelem áll, a második szint a lelki szerelem, a harmadik szint a művészet, majd az igazság szerelmesei következnek, ezt követi a tudomány és megismerés, a legfelső szinten pedig a  szerelmesei találhatók.

Sigmund Freud a szexuális ösztönből vezeti le a szerelmet, tehát nem szellemi megnyilvánulásnak, hanem egy testi jelenség lelki következményének tekinti. Nézőpontja materializmusából fakad. Akik a mély szerelmet lelki-szellemi folyamatnak tartják, azok sem tagadják, hogy van testi vonzata a dolognak, hiszen az anyag és a lélek kölcsönösen hatnak egymásra. A test megköti a lelket, míg a szellem uralkodni kíván az anyagon azért, hogy szabaddá válhasson a test kötöttségeitől.
Szerinte az esetek döntő többségében a szerelem semmi egyéb, mint a szexuális ösztön oldaláról jelentkező tárgymegszállás, amely az említett ösztön kielégülését veszi célba. Ennek megtörténte után a vágy kialszik, de az illető tudja hogy ez csak ideiglenes, és ez biztosítja a következő vágy megjelenéséig a szeretet megmaradását. Ez az alapja a szeretetkötődések megmaradásának.
Freud szerint a mély szerelemben a szexuális ösztönök teljesen visszaszorítódnak, az én egyre kevesebb igényt támaszt, gyakorlatilag semmit nem vár, miközben a tárgy egyre nagyszerűbb és értékesebb lesz, végül teljesen eggyé válik az önszeretettel. Ebből fakad az önfeláldozás, a másikért való lemondás képessége. A tárgy teljesen felemészti az ént. A mély szerelemben mindig megjelenik az alázat, az önszeretet visszaszorul, átadja helyét a tárgy szeretetének. A lélek sérülése mindig bekövetkezik. Azokban a kultúrákban, ahol megengedett a szabadszerelem, ott a lelki szükséglet inflálódik. A libidó felfokozásához ugyanis akadályok kellenek. Éppen azért állítanak minden korban tilalmakat önmaguk elé az emberek, hogy élvezni tudják a szerelmet. Azokban a korokban, ahol a szexualitás nem ütközik akadályokba, a szerelem értéktelenné, az élet pedig üressé válik. Ebben az összefüggésben állíthatjuk, mondja Freud, hogy az emberiség történetében a kereszténység és annak aszkézise az, amely a legmagasabb értékre emelte a szerelmet. A középkori katolikus papság volt az, amely az egekig emelte a szerelmet az elfojtás által, hiszen életüket szinte teljesen kitöltötte a buja kísértések ellen folytatott küzdelem. A mély szerelem csak akkor képes létrejönni, ha a férfi kész lemondani testi vágyainak betöltéséről.

Költők a szerelemről

Ady Endre (1877-1919)
“Nekem a szerelem nem volt víg ajándék,
Lovagi birkózás, tréfás kopja-játék,
De volt ravatalos, halálos-víg torna,
Játék a halállal, titkos élet-forma.”

József Attila (1905-1937)
“Ha nevetnél, én is örülnék,
Vacsora után melléd ülnék.
Te az én szivemet elkérnéd
S én hosszan, sok szépet mesélnék.”

(William Shakespeare)
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.

Teljesen mindegy mit mond a szerelemről a filozófus, a kutató, a költő. Nekünk egy dolgunk van amikor megérkezik, élvezni és boldogságba esni.
Boldog Szerelemnapot Mindenkinek 🙂

Gutori Annamária

Gutori Annamária

Random bio.