Sokszor teszünk vesszőt oda, ahová pontot kellene. Nyitva hagyjuk a dolgokat, esélyt adunk, mert bízunk, hiszünk, hogy másképp lesz. Egy telefon, egy beszélgetés, egy pillantás, új munka… hátha megváltozik a VALAMI. Várunk, csak várunk a hihetetlenre, a másra, a jobbra. Az idő közben telik és nem változik semmi. A történet nem folytatódik, a telefon nem csörög sűrűbben, a találkozás mennyisége sem változik és az új munka sem kopogtat az ajtón.

Várunk, hogy jobb legyen és ezért nem teszünk pontot… úgy gondoljuk, nincs vége, folytatódhat úgy, ahogy gondoljuk… de nem lesz más a történet. Nem változik semmi. Történt már Veled olyan, hogy nem zártál le egy kapcsolatot? Bármilyet.. akár párkapcsolatot, akár barátit, akármilyet. Vártad, hogy hívjon, jelentkezzen. Vártad, hogy újra jól érzitek magatokat együtt… de a változás nem jött… nem volt pont a végén, csak egy nagy vessző és a bizakodás. Kaptál már ígéreteket? Vártál már visszahívásokra? Mondtad már valamikor azt, “majd holnap elkezdem, befejezem” és nem tetted meg? Veszélyes egy dolog a vessző, hiszen bizakodást ad a folytatás lehetőségére. A vessző után bármi jöhet. A vessző nyitva hagyja a dolgokat még akkor is, ha csak magunkban nem raktunk pontot. Veszélyes. Miért? Mert a nyitva hagyott dolgok reményt, bizakodást keltenek. Esélyt adnak az álmodozásra, melynek nincs jogalapja. Esélyt adnak, hogy lehetőség nélkül is álmodozzunk, történeteket szőjünk a fejünkben, közben elterelve figyelmünket a való világ dolgairól, a tényekről.
Veszélyes, mert miközben álmodozunk, nem nézünk szembe a valóság igazi tükrével. Egy hamis képet kaphatunk az életünkről, mert vágyakozunk….

Pont: – Itt az ideje véget vetni ennek a véget nem érő sztorinak. (never ending?)
Vessző: -Áááá!! Még adok esélyt. hátha történik valami…
Pont: – Ha eddig nem történt, ezután mi fog változni?
Vessző: – De még csak pár hét telt el. Várok…. tudom, jobb lesz és biztos jó irányba fordul a dolog…
Pont: – Pár hét?? Igen, végül is a több hónap is pár hét…. Tegyél pontot ennek a végére!
Vessző: – Azon gondolkoztam….
Pont: – Gondolkoztál??? Az már régen rossz… Min gondolkoztál?
Vessző: Adok még pár hetet ennek a történetnek.
Pont: – Úgy gondolod megint több hónap? Mi lesz azután? Szerinted mi fog változni? Jobb lesz Neked?
Vessző: –  Még jobb lehet. Bármi megtörténhet… Bízok benne, hogy…
Pont: –  Aha!… Bízol? Tényleg! A meséknek is többnyire jó a vége. A Herceg felébreszti csókjával Hófehérkét és a békából is Királyfi lesz egy csók után…
Vessző:- Ne már, szigorú vagy, Te Pont! Csak pár hét… és különben is félek, mi lesz ha odateszlek ennek a dolognak a végére?.
Pont:- Mitől félsz? Itt vagyok, fogom a kezed…
Vessző: – Ismeretlen a helyzet és új, és mi lesz enélkül velem? Lesz-e hasonló jó dolog az életemben?
Pont: – A kifogások tárháza széles. A MOST a legjobb időpont. És azt Te is tudod, hogy mindig lesz új helyzet, új dolog, új lehetőség… a vesszőre is.
Vessző: – Nincs visszaút, ha letettelek a dolog végére!
Pont: – Ebben az esetben nincs, azonban megkönnyebbülsz. Jobban fogod magad érezni. Bízz bennem!
Vessző: – Alszok rá egyet és ígérem holnap…
Pont: – Holnap?? Szóval visszaérkeztünk oda, ahol elkezdtük….

Észrevétlenül repül az idő felettünk és egyszer csak azt vesszük észre, hogy évek teltek el. Ismerek egy hölgyet, aki a reménytelen szerelméhez ír nap mint nap, de a valóságban jó ha évente egyszer találkoznak, telefonon havonta, kéthavonta beszélnek. Mégis vár, csak vár, ír és álmodozik, vágyakozik arra, ami nem jön el….Egy szép és még fiatal nő.
Az anyám az apám halála után lehetőséget kapott találkozni élete szerelmével. Nem mert… folyamatosan azt mondta, majd ha… meg mi van, ha már nem tetszem neki, megöregedtem, nem vagyok egészséges… Csak a telefon volt, meg a vessző… A férfi tőlem kapta a telefonhívást, hogy mikor lesz anyu temetése…. Nem tudom szavakkal leírni, amit éreztem akkor a férfi hangjában. Két év telefon és csak vessző után egy hívás, a szerelmed meghalt… Anyám a vesszőivel reményt adott a férfinek a találkozás lehetőségére, közben esze ágában sem volt a férfi előtt megmutatkozni a hatalmas félelmei miatt. Ezzel mindkettőjüktől elvette azt, amire vártak. Anyám meghalt, a férfi él és már reménye sem maradhatott, hogy még egyszer láthassa élete nagy szerelmét. Kemény…
Miért nem merünk pontot tenni? Félünk, rettegünk a következményektől. Félünk szembesülni a való világgal. Fel kell ébredni és a sanyarú kis életünkben rendet tenni. A pont  után nem lesz több fájdalomcsillapító vessző. Megszűnnek az agyalások. Nem álmodozhatunk arról, hogy folytatódhatna a sztori a vessző után. Nem írhatunk a fejünkben sokféle verziót a vessző utáni területre. Keményen fel kell ébrednünk a Csipkerózsika álmunkból és szembenézni az életünkkel… a való világgal.

Mi lesz ha nem teszünk pontot? A sok vesszővel ellátott dolog, nyitott ajtók életünkben. A nyitott ajtón bizony megy ki az energia rendesen. Gondoljunk csak bele milyen az, amikor télen mínusz 10 foknál kinyitjuk az ajtót és pár perc alatt kiszökik a meleg. Ilyen ez a nyitva hagyott dolgainknál is… csak itt másféle energia megy. Az az energia, amit másra tudnánk fordítani. Ez  egyaránt igaz az egyszerű ruhásszekrényben való rendrakásra is és a nagyobb volumenű dolgokra is. Új dolgokat tudnánk alkotni ezekből az “elszökő”, elpocsékolt energiákból.

Hogy tegyük pontot? Szimplán egy döntéssel kezdődik. Megnézem, mit szeretnék és mit nem, mi az, ami épít és mi az, ami lehúz. Elindulok abba az irányba, amit szeretnék, ami épít. Nem mindig megy gyorsan, ez tény. Közben szembetalálkozhatunk félelmekkel, lehet vissza is tartanak. Azonban, ha szem előtt tartjuk mi a jó nekünk, akkor át tudjuk lépni őket.

Nem egyszerű a vesszőket lecserélni pontokra. Tudom, hisz nagy vesszőgyűjtő voltam. Szerettem a majd szót. Az első pont letétele nem volt rövid idő, azonban amikor megtettem, úgy éreztem, egy kő esik le rólam és felszabadultam. Egyre rövidebb idő volt. Nehogy azt higgyétek most nincs vessző az életemben 😀 Igyekszem, hogy kevesebb legyen.
Túl rövid ez az élet, hogy olyan dolgoknak adjunk energiát a vessző lehetőségével, ami nem tesz boldoggá, ami nem épít.
A választás, hogy milyen életet éljünk mindig, csakis kizárólag rajtunk áll!

Gutori Annamária

Gutori Annamária

Random bio.