Kultúrkoktél

Adventi hagyományok

By december 21, 2017 No Comments

Advent a karácsonyi készülődés időszaka. Ilyenkor lelkileg készülünk a karácsony szent ünnepére. Díszítjük a lakást, kívül – belül, ünnepibe öltöztetjük. Ajándékokat vásárolunk, készítünk szeretteinknek.
Az Adventről általában egyből az Adventi koszorú jut eszünkbe, a maga négy kis gyertyájával. Még azt is tudjuk, hogy a karácsonyt megelőző 4 hétben vasárnaponként meggyújtunk egy gyertyát.
Valójában mit is jelent az Advent? Nézzük csak 🙂

Az advent szó jelentése, “eljövetel”. A latin “adventus domini” kifejezésből származik, mely annyit tesz: “az Úr eljövetele”. A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken kisböjtnek nevezték ezt az időszakot.
Advent a keresztény kultúrkörben a karácsony napját (december 25-ét) megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak (görög katolikusoknál hatodik vasárnaptól). Maga a karácsonyi ünnepkör advent első vasárnapjával kezdődik és vízkeresztig (január 6-ig) tart.
Az Advent eredete a 4. századig nyúlik vissza. VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok számát. Advent első vasárnapja mindig november 27 és december 3 közé esik, vagyis Szent András apostol napjához (november 30) legközelebbi vasárnap. Az utolsó vasárnap pedig december 18 és december 24 közé esik.

Adventi koszorú története

Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann Heinrich Wichern német evangélikus lelkész, az első gyermekotthon megalapítója készítette el. Egy felfüggesztett szekéren 24 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. Vasárnapokra fehér, hétköznapokra és szombatokra piros gyertyák jutottak.
Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe a katolikus hagyomány szerint a bűnbánat színét jelképező lila, kivéve a harmadik vasárnapra jutót, amely rózsaszín, az öröm vasárnapját jelképezve. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozóknak ad karácsonykor.

 

Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat. 1. hit, 2. remény, 3. öröm, 4. szeretet.
A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak:
1. Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit),
2. zsidó nép – akiknek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény),
3. Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya),
4. Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet).

Adventi naptár
A karácsonyi időszak időmérő eszköze a gyermekek számára.
Régebben minden kis ablak mögött egy kis karácsonyi kép volt, ma már többnyire csokoládé található ott. A naptárak ablakából minden nap szigorúan csak egyet lehet kinyitni.
Az adventi naptár használatának népszokása 1900 körül kezdődött, és egy német édesanyához kötődik, akinek kisfia Gerhard, már hetekkel az ünnepek előtt türelmetlenül várta az ajándékokat, ezért az édesanya kitalált egy játékot gyermeke számára. Egy kemény papírlapot 24 részre osztott, mindegyik részre tűzött egy-egy darab csokoládét, majd a kisfia minden este megehetett egyet belőlük.  A már felnőtt Gerhard Lang 1908-ban elkészítette az első nyomtatott adventi naptárt.

Adventi szokások, hagyományok

Az adventi időszak kezdetét sokáig harangszóval jelezték. A korábban heti három, majd kétnapos (szerdai és pénteki) adventi böjt és a szombati hústól való tartózkodás még a múlt század közepén is szokásban volt az idősebbek körében csakúgy, mint a hajnali misék látogatása, amiket arany vagy angyali miseként, de rorátéként is ismerünk.
Egyes népszokások szerint az eladósorban lévő lányok cukorkát szopogattak az angyali misére szólító harangszókor, hogy ezzel édesgessék magukhoz a leendő kérőiket.
A másik ilyen babona szerint például, ha egy eladósorban lévő lány egy harang köteléből három darabot letép, és a hajába köti azokat, akkor biztos lehet benne, hogy a közeljövőben kérőre talál majd.

A szentcsalád-járás: a 20. század elejéről származó katolikus szokás. A hívek minden nap más házhoz visznek egy a Szent Családot ábrázoló képet, és e képnél imákat mondanak. A népszokás arról a bibliai eseményről emlékszik meg, amikor a gyermekét váró Szűz Mária és Szent József Betlehembe érvén szállást kerestek maguknak.

Betlehemezés
A betlehemezés a legismertebb és legelterjedtebb karácsonyi népszokások közé tartozik. Az egész Kárpát-medencében ismerik. A kis Jézus születését köszöntik, és áldást, karácsonyi jókívánságot visznek a házakba. A paraszti betlehemezés középpontjában a betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes játéka áll. A dramatikus játék fő eleme a pásztorjáték, amely a három pásztor, köztük a nagyothalló öreg tréfás párbeszédére épül. A betlehemezés fő kelléke a templom alakú Betlehem, amelyben a Szent Család látható. A pásztorjáték szereplői: a kis templomot vivő két angyal, három pásztor, ami egyes vidékeken kiegészül több szereplővel. A szereplők ma is eljátsszák a Jézus születéséről szóló bibliai történetet, majd átadják ajándékaikat, jókívánságaikat. Ezután a háziak megvendégelik őket. A kis falvakban, községekben még a mai napig őrzik e hagyományt és  karácsony előtti napokban járják a házakat (főként a gyermekek).

 

Az adventi hagyományok, népszokások karácsonyi hangulatot varázsolhatnak az emberek szívébe. Ez az időszak az örömteli várakozás időszaka is, hiszen karácsony lehet az pár nap amikor a család apraja nagyja együtt lehet, rohanásmentes szeretetben. A hagyomány szerint Jézus születését várták, ez hozta a fényt, a megváltást az emberek életébe. Ma már nem kell feltétlen vallásosnak lennünk ahhoz, hogy készüljünk, várakozzunk, és a fényt, a szeretetet belevigyük ebbe a szép időszakba.

 

 

Gutori Annamária

Gutori Annamária

Random bio.