Lélekmorzsák

02.14.

By február 14, 2017 No Comments

Csatasorba rendeződj, az ellenség plüss macik és piros „rőzsék” formájában közeleg. A könyörületes magasságosnak köszönhetően rutinosan védem a váram Mr.Valentino-val szemben. Életem összesen egy évében emlékeztem meg drága és legfőképpen kipurcantott püspökünkről, azt is egy vibrációs gyűrű formájában …de legalább rózsaszín volt:D Utálom ezt a napot, fáraszt az emberiség hülyesége a szerelemmel szemben. Elgennyesedett dolog ez már.

Egy valamire tartom jónak..az igazság megdobbanására odabent. Mert ezen a napon mindenki találkozni fog a szerelemmel, de nem mindenkire az a vágyott szempár fog visszatekinteni…!És ha így van, egy dolgot lehet tenni. Elengedni! Mégis mit ér a nász valódi frigy nélkül? Mit ér a csók vágyakozás nélkül? Mit ér az emlékezés halk sóhaj nélkül? Semmit…és ezt egy db kötelezően a naptárban feltüntetett érzelem dátum sem fogja kipótolni.

Olyan sokan szaladnak ilyenkor a másik irányba és kérik meg „megalkuvásuk” kicsiny kezét súlyos ötlettelenség okán. Olyan sokan vésik körmüket a a biztonság hátába a kötelező légyott alkalmával. Oly sokan mennek vacsorázni és maradnak „éhesek”. Oly sokan néznek a moziban egy filmet, miközben lelkük más forgatókönyvet vetít szemük előtt. Oly sokan vesznek rózsát, miközben nem tudják, melyik virágnak örülne igazán a “szerelmük”. Oly sokan hajtják álomra fejüket a romantikus este után ürességgel. Oly sokan látják, hogy párjuk ma sem szerette jobban…talán semennyire sem. És oly sokan fogják érezni, hogy valójában a magány ölelte és csókolta legnagyobb szenvedéllyel őket most is.

Kell ez neked? Ez kell neked? Nem a szerelem?…Akit szeretsz, mondd el neki, akit nem szeretsz, bocsásd útjára. Legyen ez a bátorságod és a szíved napja!