Lélekmorzsák

Elkezdem 2017-et

By február 3, 2017 No Comments

Valahol itt vagyok, megérkeztem. De nehéz, istentelenül. Könnyebb álmodozni, mint az „álmomban” élni?! Tudod, ez már olyan „valóságos” :D. Néhány éve még rejtőzködtem, csak a fogócska és a bújócska volt az érzéseim elől és azokkal, most pedig itt fogom feltálalni magam önként. Márpedig eltökélt szándékom a szervírozás, foggal-körömmel vagy anélkül, de megcsinálom. Mert ahogy Mizsike mondja mindig : „Nemtudszmitcsinálni”! Vagyis, ami jön, azt fogadod, megemészted, magadévá teszed, a felesleget pedig kiköpöd és mész tovább dalolva. Lesz, aki feleszi a maradékod persze, de ez Téged ne is zavarjon, ne is érdekeljen…más  a lecke ;).

Ez az én első batár lépésem ebben az évben…hogy a bakancs mérete jó-e vagy indokolatlanul nagy, az út közben kiderül. Az elmúlt időszakban számtalanszor belebuktam a félelmeimbe, a kiszikkadt gondolati sémáimba, a biztonságra való törekvésembe, a ki mit gondol majdba…de leginkább magamba. És ez fájt a legjobban. Soha nem volt híd a vágyaim és a magamnak adott lehetőségek között. SOHA…ez a szó annyira megfosztó erővel hat…és ha kimondod, máris elhiteti veled igazát. Legalábbis én elhittem. Elhittem, hogy az életem másoké. Elhittem, hogy az életem anyám szigora, apám bűne és a nagyszüleim fájdalma. Elhittem, hogy bűnös vagyok mindezért. SOHA nem jutott eszembe, hogy mást érdemelnék. Hinni mások szavainak ennyit tesz, megölöd magad, mielőtt életre kelnél. De nekem ez kellett :D. Tipikusan az a makacs seggtitán voltam, akinek meg kellett törnie ahhoz, hogy fel tudja építeni valódi lényét.

Hosszas előkészületeken vagyok túl, felrúgtam, kilöktem, eldobtam mindent és mindenkit, ami és aki mérgezett. Többszörösen seggberúgtam magam és ez maradt a legbiztosabb tervem a jövőre nézve is. Mert „nincsen semmim”…se stratégiám, se lakásom, se munkám, se Társam…patyolat tisztára sikáltam az életem (látom a kerekedő szemeket és a felugró szemöldököket magam előtt). Hogy miért? Mert már csak azt tudom megtenni, amit nem tudok nem megtenni magamért 😉 Az éhezők viadala új értelmet nyerhet: éhes vagyok és szomjas az életre, melyet nem enyhíthet víz vagy kenyér…élmény, megtapasztalás, meglépés, átélés, szenvedély annál inkább.

Nos, ez az én cipőm, ami bár mindig rajtam marad, de már én irányítom az úton!

Ui: Ünnepélyesen kijelentem, Szent Szűz Judit Mária Magdolna halott…kicsinálva 😀