Kultúrkoktél

Vámpírok bálja

By január 31, 2017 No Comments

Hangulat, érzelmek, humor, izgalom, látvány….  Remek jelmezek, nagyszerű színészek…  Tíz év után még mindig teltház. Első pillanattól kezdve magával ragad a darab. A zene, az ének, a mondanivaló…  érdekes gondolatokat, érzéseket hoz felszínre…Szinte úgy érzem tényleg léteznek vámpírok… Tényleg létezhet örök élet, vagy élet a halál után. Létezhet durva, félelmetes külső mögött rejlő érzelmekkel teli szív. Az összes sejtem a darabra figyel, minden pillanatot átérzek, átélek. Benne vagyok minden porcikámmal. Csak figyelek. Kíváncsiság, mely félelmeket nem ismer. Félelem, mely kíváncsiságot nem ismer. Természetesen mindkettő a vámpírokra irányul. Melyik a jobb? Végigfut a kis elmémben milyen az, amikor kíváncsian állunk ismeretlen dolgokhoz és milyen amikor félünk. A kíváncsiság nyitottá tesz, a félelem bezár…. Viccesen bemutatott népi hiedelmek. Majd a fokhagyma vagy a kereszt jól távoltartja a veszedelmes vámpírokat 🙂

“Vár kint az élet, csak pár lépés a szabadság”

….éneklik, közben kiráz a hideg a szó jó értelmében. Tényleg vár ránk az élet. Addig vár, amíg vége lesz, mert jól otthagyjuk várakozó állásban. Egyátalán észrevesszük-e, vagy csak hagyjuk, hogy pörögjenek a napok monotonon. Hol vár az élet? Mit is tudunk az életről “odakint”, amikor a kényelmes és biztonságosnak tűnő komfortzónánkban csücsülünk akár életünk végéig…. Hát, meg ez a szerelem….a szerelmi odaadást is fantasztikusan mutatja be. Még a színházban is azt láthatjuk, ha egy Férfinek kell a Nő, akkor mindent megtesz érte. Nincs akadály, nincs lehetetlen, nincs távolság, nincs kifogás. Teszi a dolgát. A Férfi, amikor megtalálta a Nőt, elbűvöli, kényezteti, majd a Királynőjévé teszi. A Nő pedig hagyja, hogy megtegye és befogadja amit kap. Hát, jól állunk ezzel is manapság. Kicsit felborult a dolog, a szerepek felcserélődtek. A Férfiak elkényelmesedtek, a Nők pedig megkeményedtek (tisztelet a kivételnek).

“Ragyogó szempár….”

a kedvenc darabom legszebb része. Megunhatatlan…. Egymásra találás. A szerelmet a félelmetes külső sem riasztja el. Az odaadás felső foka. A félelmek sem tartják vissza a Nőt, reszketve belemegy, mert ott a vágy és a szerelem. Követi a Férfit, csak az hajtja, hogy boldoggá tegye, ezért feláldoz mindent, az életét is. A fináléról se feledkezzünk el. Ami tökéletesen bemutatja a halálból való felébredést. Dübörög a zene, a tánc szenzációs, mutatva az élet ritmusát. Talán sokat alszunk, lehet itt az ideje felébredni és élni az életünket ritmusosan, úgy ahogy nekünk jó. “Nincs más út: ki az éjből a fénybe, minket korlát mögé senki nem zár. Tisztán látjuk a célt, a régi módszer bevált: élőholtaknak létet a véretek ád. Így lépünk tovább! Így lesz miénk a világ!” Meseszerű darab, azonban számomra sok tanítást rejt. Hálás vagyok, mert másodszor nézhettem és élhettem végig. Vajon mi lehetett Roman Polanski motivációja a darab megalkotásakor? Talán a titokzatos vámpír legendák? Vagy megihlette az Erdélyben lévő törcsvári Drakula kastély? Vagy csupán a fantázia szüleménye? Bármi is volt a motiváció, egy biztos, zseniális előadás. Azt hiszem még párszor megnézem :).

Gutori Annamária

Gutori Annamária

Random bio.