Lélekmorzsák

Apa, baj van…veled, de velem is! II.

By január 24, 2017 No Comments

Ha nem olvastad a cikk első részét, kattints ide. Mert ilyenek az elbaszott apák és az elbaszott lányaik. Van bőven választék: fallosz maca, szűz csuklyás, mazowomen, herobébi, viktimpipi…Ki mire szakosodott, nem vagyunk egyformák. Én fallosz maca lettem, keverve kisebb adagokban az összes többivel :D. Akit ilyen vagy ehhez hasonló hatások érnek, az félig halott az élők birodalmában és elveszett a férfi lelkekben, mint ahogyan önmagában is. Hogy miért? Mert minden egyes feldolgozatlan sérülését beleviszi a kapcsolataiba. Sem önmagával, sem a férfiakkal nincsen tisztában. Félelem uralt és bizalmatlan a végsőkig. Nem mer nő lenni, mert egy nőt bántalmazhatnak. Fogalma sincsen, milyen egy férfi valójában, hiszen csak egy állatot ismer. Elképzelni sem tudja, hogy egy férfi mit adhat egy nőnek, de azt az eszébe véste, mit vehet el tőle. Rendezetlen mátrix ez, mert közben érez, vágyakozik, de minden egyes vágyától menekül is. Végeláthatatlan állapotnak tűnhet. Apa, képzeld, én nem tanultam meg…  …szeretni egy férfit és fogadni a közeledését. Nem tanultam meg befogadni a férfi energiáját, oltalmazó ölelésében felengedni és biztonságra lelni. Nem tanultam meg a férfi és női szerepeket. Nem tanultam meg bízni bennük és elengedni magam. Nem tanultam meg nőnek lenni, vállalni magam. Nem tanultam meg odaadással és csodálattal lenni valaki iránt. Nem tanultam meg gyengédnek lenni, megismerni valakit. Nem tanultam meg feltárni magam és kimondani, ami bennem van. Nem tanultam meg a nemek közötti kommunikációt. Nem tanultam meg hinni és bátornak lenni. Nem tanultam meg szeretni magam. Nem tanultam meg, mit akar egy férfi, mitől boldog, hogyan is gondolkodik és érez. Nem tanultam meg, milyen a nő, amikor társa valakinek. Nem tanultam meg mi a különbség a kihasználtság és a segítés között, az alkalmazkodás és az alárendelődés között. Nem tanultam meg hogyan kell fogadni és örülni a bókoknak, finom pusziknak. Nem tanultam meg, milyen hagyni magam szeretni, becézni, imádni, milyen különlegesnek lenni. Nem tanultam meg az intimitás egyszerűségét, mindennapiságát elfogadni, kezdeményezni pedig végképp nem. És tudod mit nem tanultam még meg? Azt, hogy én jó vagy elég lehetek bárkinek is, hogy boldogságot tudok okozni pusztán azzal, hogy a világon vagyok… Apa, nézd, ezt viszont megtanultam… …némán sírni és befelé nyelni a fájdalmat. Megtanultam páncéllal felvértezni magam, hogy ne tudjon átmenni azon semmi. Megtanultam férfi nélkül élni minden gond nélkül. Megtanultam kétnemű korcsnak lenni. Megtanultam csak magamra számítani. Megtanultam az ősbizalmatlanság állapotában maradni és mindig védekezni. Megtanultam az érzelmeim elfojtani, keménynek látszani. Megtanultam mellőzöttnek lenni, észrevehetetlennek maradni, megbénulni. Megtanultam elutasítani a férfiakat. Megtanultam megkérdőjelezni minden jó szándékuk. Megtanultam, hogy egy nőt sosem hallgatnak meg. Megtanultam, hogy egy férfi önkényesen viselkedhet egy nővel. Megtanultam a teljes kiszolgáltatottság állapotát elviselni. Megtanultam gyűlölni. Megtanultam a kiszámíthatatlanságban élni. Megtanultam társammá fogadni a rettegést. Megtanultam az agressziót a mindennapok rutinjaként kezelni. Megtanultam csendben tűrni és létezni. Megtanultam a bűntudatom árnyékának lenni. Megtanultam, hogy szerethetetlen vagyok és nem jár semmi jó. Megtanultam utálni és lebecsülni magam. Megtanultam egyszerűen bádogszív lenni…!